Monday, March 19, 2012

2. nap - A varázskő


A varázskőről már volt szó a Titokban, ott hálakőnek nevezték. A történetet egy tanár meséli, aki egy kis követ tartott mindig a zsebében, és akárhányszor megérintette mindig gondolt valamire, amiért hálás lehetett az életében.

A mi esetünkben is hasonló a feladat. Keresni kell egy követ, ez lehet egy ásvány, vagy találhatunk köveket egy patakparton, akár egy városi parkban. Ne legyenek éles csúcsai és bele kell férjen a markunkba. Ezt a követ helyezzük közel az ágyunkhoz, és minden este fogjuk a kezünkbe, miközben végig gondoljuk a napunkat és megtaláljuk a legpozitívabb élményt, eseményt, amiért leginkább hálát érzünk. Miért a kő? Miért van szükség rá, akkor is megtalálhatjuk a hálás pillanatokat, ha nem tartunk semmit a kezünkben. A könyv ezt nem említi, de én úgy gondolom, hogy a kő önmagában megfoghatóbbá teszi a lelki gyakorlatot (szó szerint), és ad neki egyfajta állandóságot. Természetesen ezt a feladatot is el kell végezni minden este.

Én ezt tegnap már megtettem, és az első percben bajban voltam, ugyanis teljesen átlagos napom volt, nem történt semmi érdekes. Ám ahogyan végigpörgettem az elmúlt órákat, sok kis apróság jelent meg lelki szemeim előtt, melyk bizony örömet okoztak: Egy szem édes eper a savanyúbbak között, egy mosoly, egy magokat szemezgető vörösbegy a kertben. Ezekről a képekről eszembe jutott egy másik könyv, ami szintén egy 28 napos programmal foglalkozik, sokszor meg akartam csinálni újra, de valahova elkavartam a könyvet (Sandra Anne Taylor: 28 days to a more magnetic life). Ebben a műben az író arra fókuszál, hogy hogyan élhetjük életünket tudatosabban, többek között azáltal, hogy észrevesszük az apró szépségeket a környezetünkben. Én pont ezt tettem mikor az ágyban fekve elgondolkodtam a napon...és lám-lám egy tökéletesen átlagos napból egy, valójában nagyon is értékes nap született.

No de melyik pozitív élmény volt a legjobb? Hát persze, hogy az a pillanat, mikor kinyitottam és elkezdtem olvasni a könyvet :)


2 comments:

  1. Ma még én sem érzem könnyűnek, kicsit félve nézek a 28 nap elé, de talán napról-napra jobban megy majd!

    ReplyDelete